Egy új kutatás szerint a cápák hatodik érzékét biztosító gének szerepet játszanak az ember bizonyos jellegzetességeinek kifejlődésében Ugyanazon gének, melyek a cápákat felruházzák a hatodik érzékkel és lehetővé teszik, hogy a halak érzékeljék az elektromos jeleket, felelősek az ember fejének és arcvonásainak kifejlődéséért - mutatta ki egy új tanulmány. Az eredmények alátámasztják azon elméletet, mely szerint azon korai tengeri élőlények, melyek később emberré fejlődtek, szintén érzékelték az elektromos jeleket, mielőtt kimásztak volna a szárazra. Martin Cohn floridai kutató szerint a cápák olyan speciális sejthálózattal rendelkeznek fejükben - az úgynevezett elektroreceptorokkal -, melyek érzékelik az elektromosságot. Ezeket a sejteket használják a vadászat és navigáció során. Ezen érzék olyan fejlett, hogy a cápák a homok alatt rejtőző halakat is megtalálják úgy, hogy észlelik a halak rángatózó izmai által kibocsátott elektromos jeleket. A kutatók megvizsgálták a kevésbé ismert macskacápák embrióit. Molekuláris tesztekkel két független genetikai markert találtak a cápák elektroreceptorainak neurális taréjsejtjeiben. Ezek olyan embrionikus sejtek, melyek a fejlődés korai szakaszán kialakulnak, hogy számos struktúrát hozzanak létre. Az emberekben ezek a sejtek vesznek részt az arccsontok és a fogak kialakulásában is. Az eredmények azt sugallják, hogy a neurális taréjsejtek a cápák agyából számos egyéb, a fejben található régiókba vándorolnak, ahol elektroreceptorokká fejlődnek. Glenn Northcutt ideggyógyász szerint az eredmények nagyon érdekesek, ám további kutatásokra van szükség, mielőtt közvetlen kapcsolatot vonnának a neurális taréjsejtek és az elektroreceptorok között. Szükség van még egy kísérletre, ahol a fejlődő neurális taréjsejteket festékkel jelölik meg, és ahogy az embrió fejlődik a festék lassan megjelenik az elektroreceptorokban. Az új kutatásban a tudósok, a neurális taréjsejtekhez kapcsolódó genetikai anyagmaradványokat figyeltek meg az elektroreceptorokban. Nem festették meg a taréjsejteket, csak követték azok fejlődését. A kutatók szerint minden primitív gerinces állat, beleértve az emberek korai őseit is, érzékelni képes az elektromosságot. Ahogyan fejlődtek, az emlősök, a hüllők, a madarak és a legtöbb hal elveszítette ezen képességét. Napjainkban már csak a cápák és néhány tengeri állatfaj - mint a ráják és az orsóhalak - képesek az elektromosság érzékelésére. A halszerű ősöknek mindezen képessége megvolt - mondja James Albert, biológus. Az elektromos jelzések érzékelésének képessége igen hasznos a vizes környezetekben, mivel a víz jó vezető. A szárazföldön ezen képességnek nem sok haszna van. A levegő ugyanis nem jól vezeti az elektromosságot. Amikor vezeti, akkor villámlás lép fel, melynek érzékeléséhez nem kellenek speciális receptorok. Az elektroreceptorok fejlődése a kutatók szerint tükrözi az oldalvonal fejlődését. Az oldalvonal a halaknak azon érzékszerve, mellyel a környező vízben érzékelik a mozgást. A tudomány szerint hasonló folyamatok vesznek részt a belső fül fejlődésében. Ezen szervek segítenek az embernek megőrizni egyensúlyát. Az elektroreceptorok emellett az elméletek szerint számos cápafajt felruházzák azon képességgel, mellyel a Föld mágneses mezejét érzékelik. Más tanulmányok azt mutatják, hogy a tengerészekhez hasonlóan, a cápák is az égbolt figyelésével navigálnak. A kutatók szerint ezen két képesség teszi lehetővé, hogy egyes cápák a nyílt óceánban gyakorlatilag nyílegyenes utat kövessenek. Egy nemrég végzett kutatás során kiderült, hogy egy nagy fehér cápa - Nicole - közel 13 ezer kilométert tett meg 100 nap alatt Dél-Afrika és Ausztrália között.